Új vezetőedzővel vágunk neki a 2021-2022-es szezonnak, méghozzá egy tehetséges, fiatal hazai edzővel, aki az elmúlt két szezonban a TFSE-MTK csapatának másodedzője volt. Hegedűs Péter így nem ismeretlen a hazai kosárlabda szurkolók körében, de hogy még a szezon előtt közelebbről is megismerjék a CEKK szurkolók, és hogy ez a hétvége se teljen el ceglédi kosárlabda nélkül, feltettünk neki néhány kérdést.

- Azt gondolom, hogy, aki belevág az edzői szakmába – legyen szó bármilyen sportágról - annak álma, hogy egyszer az első osztályban vezethessen egy csapatot. Ez a fejezet most a te pályafutásodban is elkezdődik. Mennyire volt nehéz meghozni ezt a döntést, hogy elfogadd a CEKK vezetőedzői ajánlatát?

- Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani a TF-es családnak, hiszen 2 éve bizalmat szavaztak nekem, és az utánpótlásból egy csapásra az NB1A-ban találtam magam. Ahogy anno Kiss Lenke néninek, most Dr. Sterbenz Tamás rektor helyettes úrnak tartozom óriási köszönettel. Az MTK-val való fúziónak köszönhetően pedig a Piros csoportban is segíthettem a klubot, ahol Nagy Dóra vett a szárnyai alá, és amiben csak lehetett segítette - és a mai napig segíti a munkámat, amiért nagyon hálás vagyok.

A döntés egyáltalán nem volt könnyű, hiszen – biztosan ez kivehető a szavaimból is - nagyon szerettem a TFSE-MTK-nál dolgozni. A szakvezetéssel, Biával, illetve a játékosokkal is szoros baráti viszonyt sikerült kialakítanom. Biztosan közhelyként hat, de én valóban úgy gondolom, hogy az embernek nem szabad elfelejtenie, hogy honnan jött és, hogy ki állt mellette. Évi két alkalmat leszámítva, azt hiszem nem kérdés, hogy melyik csapatért izgulok majd az NB1A-ban.

Ugyanakkor úgy érzem, hogy az elmúlt években megszerzett tapasztalatokat kamatoztatva készen állok arra, hogy vezetőedzőként segítsem egy klub működését és ezáltal talán egy picit a magyar női kosárlabdát is.

- Milyen várakozásokkal tekintesz a jövő évi szezonra? Milyen célokkal vág neki a csapat a 2021/22-es idénynek?

- Az idei bajnokság is nagyon szorosan alakult, különösképp a középmezőny egyre kiegyensúlyozottabb. A negyedik hely és a play-out között mindössze négy mérkőzés különbség volt. A jövő szezon talán még ennél is izgalmasabb lehet, minden meccsnek jelentősége lesz.

Az elmúlt két évben a csapat nem tudott rájátszást érő helyen végezni az alapszakaszban, ezen szeretnénk változtatni. Azonban nem lehetünk türelmetlenek magunkkal szemben, az eredményesség a közös munkának, illetve a szisztematikus építkezésnek lesz a hozománya.

Szeretném, ha Cegléden újra egy harcos, lehetetlent nem ismerő, bátor kosárlabdát játszó - ugyanakkor egy szimpatikus és szerethető – csapat formálódna.

- Nemrég ért véget ez a vírussal nehezített szezon, így most a pihenés időszaka jön mindenkinél, ugyanakkor a legtöbb csapatnál már körvonalazódtak a keretek az őszi szezonra. Nálunk is formálódik már a csapat?

- Igen, örülök, hogy a vezetőség szorosan bevon a jövő évi csapat kialakításába. A keret összerakásakor igyekszünk nagy hangsúlyt fektetni a játékosok személyiségére - szeretném, ha egy összetartó közösséget alkotnának a lányok pályán és pályán kívül egyaránt. Véleményem szerint minden csapatban szükség van egy stabil magyar magra, amely a megfelelő külföldi játékosokkal kiegészítve formálhat egy versenyképes csapatot. Ezen dolgozunk gőzerővel jelenleg.

- Láttad -e már az épülő új kosárlabda csarnokot? Ha igen, mi a véleményed róla?

- Volt szerencsém betekintést nyerni az építkezésbe, természetesen örülünk és remek dolog lesz ilyen körülmények között készülni ősztől. Viszont ez önmagában nem biztosíték semmire. A munka megkerülhetetlen, a szép csarnok nem fog helyettünk elvetődni a labdáért. Azért fogunk dolgozni, hogy a ceglédi szurkolók szívesen járjanak ki a hazai mérkőzéseinkre ebbe a nagyszerű környezetbe.

- Mi a különbség egy budapesti csapat másodedzői állása és egy vidéki csapat vezetőedzői pozíciója között? Milyen kihívásokkal számolsz?

- Cegléden nincs villamos, Pesten azért sokat utaztam vele. A viccet félretéve, természetesen egészen más. Sok új kihívást tartogat a jövő év, amelyeket igyekszem a legjobb tudásom szerint megoldani. Dolgozni kell, hibázni, fejlődni, majd ismét hibázni, és újra tanulni abból. Ha alázattal és soha véget nem érő szenvedéllyel állunk a dolgokhoz, akkor ezt vissza is fogjuk kapni a kosárlabdától.

Sok sikert kívánunk a munkához!